Ezek a tapasztalások egészen addig visszanyúlnak, amettől kezdve csak emlékeim vannak itteni életemről. Valamiért a jövővel mindig is szoros kapcsolatban voltam, bár fiatalabb koromban csak a saját életem egyes részeinek jövőjét "láttam", később viszont az ismerőseimét és egyes negatív vagy pozitív eseményeket is a Földdel kapcsolatban. 1 éve viszont bárkivel vagy bármivel kapcsolatba tudok kerülni, néha akaratlanul, főleg, ha nagyon érdekel valami. Általában, ha látok egy képet vagy videót valakiről vagy valamiről, akkor azzal kapcsolatba szoktam kerülni. 20 éves koromig negatív fajok (a tipikus szürke bőrszínű nagy fekete szemű alacsony és magas lények, bár inkább az alacsonyabbak mondhatók szürkéknek, a magasabbaknak világosabb valamivel a bőrszínük) időről időre "meglátogattak". Sokáig nagyon féltem tőlük, mert a legijesztőbb, hogy bárhol bármikor megjelenhetnek és irányítani tudnak bárkit. A felém tanúsított teljes érdektelenségük pedig a másik ijesztő dolog volt. Elég sokáig ez így zajlott, míg valahol nem olvastam, hogy nem csak ezek az igen negatív fajok léteznek, vannak minket segítőek is. Ezek után nem sokkal meg is történt a "találkozás" ezekkel a pozitív lényekkel.

Épp aludtam egy éjszaka, 2013 év vége felé, és ennek tudatában is voltam, de mégis a kertben voltam kint, ahol minden sokkal fényesebb volt, a levegő is tisztább volt, az ég is. Egy elég nagy csillagszerű fehér fényű hajót láttam az égen, ami közelített felém. Éreztem, hogy nincs rossz szándéka, így vártam mi fog történni. Nem szállt le, hanem egy lány teleportált belőle tőlem nem messze a földre.


Kicsit zavartnak tűnt, mintha összezavarná az én környezetem. Szőke mellig érő haja volt, sötét sárga és világos sárga részekből állt a ruhája, és az egész egy darab volt. Kedves volt, egy csepp negativitás sem volt benne. Eléggé hasonlított hozzánk, teljesen emberi külső tulajdonságai voltak. A kinézetem, a helyzet, amiben voltunk és mindent teljesen természetesnek vett, és teljes elfogadást éreztem felőle. Odamentem, és segítettem neki felállni. Nem is soká megkérdezte, hogy akarok-e egy három részes tanfolyamon részt venni, ahol hajókat irányítani tanítanak. Persze ez a megkérdezés és párbeszéd nem szavakkal történt, ahogy a válasz vagy kérdés megfogalmazódott bennünk, azt a másik abban a pillanatban tudta, úgyhogy ez egy elég gyors folyamat volt. Azt mondtam persze. Kérdezte, hogy milyen hamar tudnék időt szánni rá? Azt feleltem, hogy nekem akár holnap is már jó. Erre azt felelte, hogy az még túl korai. Majd karonfogva sétáltunk a kertben a vége felé, de már nem emlékszek miről beszéltünk. Itt megjegyezném, hogy mennyire látszik melyik oldalt képviselte ez a lány, hisz a tény, hogy a szabad akaratom figyelembe vették, és hogy ezt az emléket nem törölték ki a tudatomból, számomra egyértelműen megmutatja, hogy ez nem a negatív oldal volt.